Felkutattuk a Gergelyffy család történetét!

2017.01.17

Máriapócson több birtokos család is élt a 19-20. században. Közéjük tartozott az a Gergelyffy család is, akiknek a birtoka, épülete az EGT Finanszírozási Mechanizmus 2009-2014 Kulturális és természeti örökség megőrzése és megújítása Program (HU07 PA16)-ban elnyert HU07-0049-A2-2013 azonosítószámú, "Vidéki Építészeti Örökség Megújítása a Máriapócsi Közösségi Élet Megerősítése Érdekében" című projekt során megújul.

Csekély mértékű információ maradt fenn róluk, a levéltárak, könyvtárak, múzeumok töredékes dokumentumai mellett a máriapócsi idősökkel készült interjúk adnak némi támpontot, ám ezek is csupán ahhoz elegendőek, hogy egy részleges családfát lehessen felállítani.

Az itt élt Gergelyffyek a mai Románia területén lévő Csíkszentmárton nevű településről származtak, ezért is nevezték a család ezen ágát Csikszentmártoni vagy Csik-Szent-Mártoni Gergelyffynek. Nevük a fennmaradt dokumentumokban különböző formákban találhatók meg: Gergelyffy, Gergelyfy, valamint Gergelyffi alakban is fellelhető ugyanazon személyek neve.

Szabolcs vármegye területére az 1700-1710-es évek környékén telepedtek le, és Máriapócson rendelkeztek földesúri joggal.A Gergelyffyek egyik ága - Gergelyffy Balázs pásztói lakos és családja - 1678-ban nyert címeres nemeslevelet. Címerük ugyan fekete-fehérben maradt fenn, a leírásokból azonban tudni lehet, hogy zöld alapon egy görbe kardot tartó oroszlánt ábrázol, a fölötte levő sisakdíszen pedig két fekete sasszárny között kinövő egyszarvú látható. Arról nincsenek adatok, hogy a Máriapócson, valamint a Pásztón élt Gergelyffy családok milyen rokonsági viszonyban álltak egymással, annyi azonban bizonyos, hogy a Máriapócshoz köthető ágát mindenütt földbirtokosokként jegyzik, nemesekként csupán egy alkalommal.

Az 1812-ben született Gergelyffy Jánost említik több helyen nemesként, aki 1843-ban al-ügyvédként dolgozott, 1861-től pedig három ízben Szabolcs vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. Testvére, Gergelyffy Borbála a porcsalmai földbirtokos, Szaplonczai Antal felesége volt. Máriapócson kaptak földbirtokot, de azt a gyermekeik 1862-ben elcserélték nagybátyjuk (Gergelyffy János) porcsalmai birtokáért. A gyermekek közül György és János folytattak tanulmányokat Máriapócson; János egyik lánya, Anna pedig csíkszentmártoni Gergelyffy Ferencz, nyíregyházi földbirtokoshoz ment feleségül.

A Máriapócsról szóló leírásokból tudjuk, hogy a település a 18. században a Károlyiak tulajdonában állt, majd a 19. század elején a görögkatolikus Bazilita-rend mellett a Czakó, Fehér, Gacsályi, Gergelyffy, Mikó, Némethy, Niczky, Szilcz, Tisza, Vékey és Veres családoknak voltak itt birtokai. Az 1900-as évek elején a Szent Bazil-rendi szerzetesek és csikszentmártoni Gergelyffy Dezső (1988-1921) rendelkezett a településen nagyobb földterülettel. Az 1897-es mezőgazdasági statisztikai adatok szerint összesen 697 kataszteri hold (kh; körülbelül 402 hektár) földterülettel rendelkezett, melyből 577 hold szántóföld, 1 hold kert, 64 hold rét, 3 hold szőlő, 11 hold legelő, 6 hold erdő, 17 hold nádas, 18 hold pedig földadó alá nem eső terület volt. A két községben fekvő gazdaságban huszonegy cselédet foglalkoztatott. A gazdaságban használt fontosabb gépek és eszközök az alábbiak voltak: egy vetőgép, két rosta, tizenhárom eke, egy trieur (konkolykiválasztó), egy szecskavágó, öt borona, egy henger és tizennégy igás szekér. Háziállatok közül nyolcvan szarvasmarhát, tizenhat lovat, valamint nyolcvan sertést tartott. Id. Gergelyffy Dezsőnek és feleségének, Pekácsy Annának hét gyermeke volt: ifj. Dezső, György, Ilona, Anna, Endre, Irma és János. (A máriapócsi idősekkel készített interjúkban említenek egy Gergelyffy Gyula nevű személyt, mint az általuk ismert János testvérét, ez azonban téves információnak bizonyult. Gyula vélhetően egy közelebbi vagy távolabbi rokonuk, aki ifj. Dezsővel együtt volt képviselőtestületi tag Máriapócson.) Csikszentmártoni Gergelyffy Dezső földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag 1921. október 17-én, 66 éves korában hunyt el.dr. Gergelyffy Dezső (1879-1926) nyugalmazott máv. titkár és földbirtokos volt, valamint Szabolcs vármegye Törvényhatósági Bizottságának és Máriapócs község képviselőtestületének volt a tagja.

A máriapócsi kegykép 1905-ös könnyezésekor jelen volt a görögkatolikus templomban, melyről tanúvallomásában is beszámolt: "Ifj. Gergelyffy, Dezső, 26 éves, róm. kath. vallásu, nőtlen, ügyvédjelölt, lakik Mária-Pócson: Vallja, hogy deczember 30-án délután 4 óra után a templomban volt és a Szüz Anya kegyképét is megtekintette, melyen a jobb szem alatt két czentiméternyire egy könycseppet és annak lefolyási irányát látta. A könycsepp, minthogy a templomban még gyertyák nem égtek, látható volt oldalról. Ugyanekkor Gavris atya felszólitásomra a képet ujjával végig, huzgálta, de azt nedvesnek nem találta. Emberi dolognak nyomát ezen csodálatos eseményben nem látja. Felolvastatott, aláirta és az esküt letette.

Gergelyffy Dezső, s. k." Fiatalon, 47 évesen hunyt el hosszas szenvedés után, Máriapócson 1926. október 16-án.

Gergelyffy György 1881-ben született Máriapócson. Kassán járt középiskolába, majd Kolozsvárra ment egyetemre, ahol gyógyszerészként szerzett oklevelet 1907-ben. Felesége, a szilágysomlyói Halmágyi Ilona szintén okleveles gyógyszerész volt, és Szilágynagyfaluban volt gyógyszertárja, ahol 1911-1914 között férjével együtt dolgozott. György 1914-ben saját nevén önálló gyógyszertárat nyitott Nyíregyházán, és itt is élt családjával. Huszonöt évig volt Szabolcs vármegye Törvényhatósági Bizottságának a tagja, 1937-ben pedig Nyíregyháza képviselőtestületének volt a tagja, valamint a Turáni Kör elnöke. Három gyermeke született: Márta (szintén okleveles gyógyszerész), Ilona és György.

Gergelyffy Ilona Jaszovszky Jánoshoz ment feleségül, és egy gyermekük született, Sári.

Gergelyffy Anna 1908. április 20-án ment hozzá Máriapócson Táby Andorhoz, a gyulai főgimnázium tanárához. Két gyermekük született: Ilona és András.

dr. Gergelyffy Endre főszolgabíró, országgyűlési képviselő volt. Felesége Szabó Erzsébet volt, gyermekük nem született.

Gergelyffy Irma Szelóczky Gézához ment feleségül, és három gyermekük született: Márta, Elemér és Mária.

Gergelyffy János vélhetően jogot hallgatott, tanulmányaiban azonban megakadályozta az első világháború, ahol az orosz fronton harcolva kétszer sebesült. Bronz Signum Laudis (kardokkal ellátva), Károly Csapatkereszt, és Sebesültek Érme kitüntetések tulajdonosa volt. A községi képviselőtestület tagja virilis alapon (legtöbb adót fizető) és a római katolikus egyház tanácsosa volt, birtokát 1920 óta kezelte. Gazdacímtári adatok szerint 1935-ben 855 kh földterülettel rendelkezett, melyből 773 hold szántóföld, 60 hold rét, 8 hold szőlő, 2 hold legelő, 7 hold erdő, és 5 hold földadó alá nem eső terület. A földbirtok kataszteri tiszta jövedelme 3834 arany korona volt, haszonbérbe pedig nem adtak területeket.

Máriapócsnak gyakran változtak földbirtokosai, 1925-ben 100 kh, illetve attól nagyobb birtoktulajdonnal Táby Andorné (Gergelyffy Anna; 128 kh), dr. Gergelyffy Endre (157 kh), Gergelyffy György (128 kh), Jaszovszky Jánosné (Gergelyffy Ilona; 128 kh), Gergelyffy János (166 kh) és Szeloczky Gézáné (Gergelyffy Irma; 157 kh) rendelkeztek. A Gergelyffy Testvérek Gazdasága címszó alatt találhatók 1939-es adatok a család birtokáról, melynek vezetője Gergelyffy János volt. A birtok 730 kh kiterjedésű volt, melyből 670 hold szántó, 18 kh-on pedig debreceni dohánytermesztéssel foglalkoztak. Az állattenyésztés fő iránya a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés volt. Ötvennégy családot állandó jelleggel, több munkást pedig időszakosan foglalkoztattak. Gergelyffy János felesége Pekácsy Sári volt, és (írott források szerint) egy gyermekük volt, Tamás. A máriapócsi idősekkel készített interjúkból kiderül, hogy 1945 után a család elhagyni kényszerült Máriapócsot, és Nyíregyházára költöztek. A megyeszékhelyen töltött időszakról nincsenek fellelhető adatok, csupán az elhalálozásuk évszáma ismert. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft. Gondnokságának információi alapján Gergelyffy János és felesége 1978-ban, fiuk, Tamás pedig 2000-ben hunyt el, és Domonkos Erzsébet Katalin temettette el őket Nyíregyházán.